Kiállítások

Csengőkiállítás
Horváthné Peterdy Ilona csengőgyűjteménye.

Sümegi fazekasság
A múzeum gazdag középkori, illetve újkori kerámiagyűjteménnyel rendelkezik.

A gyűjtemény egyik részét a sümegi vár 1960-as években végzett kutatása nyomán előkerült középkori kerámia-, illetve csempegyűjtemény jelenti. Ezt egészíti ki a város egykori fazekasainak máig is fellelhető emlékanyaga.

A legismertebb sümegi fazekas, Patonai Ferenc (1925-1987) erre a mesterségre pont az 1940-es évek elején adta fejét. 1979-ben a Népművészet Mestere, 1980-ban feleségével együtt az Iparművészet Mestere címet is elnyerte. Emléktárgyaik és műveik egy része 1995-ben került a Városi Múzeum gyűjteményébe. Patonai Ferenc örökségét viszi tovább a mester keresztfia Nádasi János, aki keresztapja műhelyét vette át és folytatja az ő munkásságát.

Egyházművészeti gyűjtemény
Sümeget építészeti és festészeti emlékei révén a magyar barokk művészet egyik fontos központjaként tartják számon. Építészeti remekei – a Püspöki Palota illetve annak gazdasági épületei; a ferences- és a plébánia templom, benne Franz Anton Maulbertsch freskóival – a barokk művészet kimagasló értékeit képviselik.

A múzeumban kiállított tárgyak közül a Szent Klárát ábrázoló faszobor (18 sz.) eredete a ferencesek sümegi jelenlétéhez köthető, a Bíró Márton püspököt megörökítő nagyméretű olajkép pedig a város tevékeny mecénásának emlékét őrzi. A két orosz ikont Dr. Szondy Istvánné, a gazdag szenteltvíztartó gyűjteményt pedig Darnay Sarolta hagyta a múzeumra.

Kisfaludy emlékkiállítás
A Csák nemzetségből leszármazott Kisfaludy család nevét Kisfalud (ma Győr-Moson-Sopron m.) településről kapta, melynek a középkortól egészen a 18. századig kizárólagos birtokosai voltak. A család híres tagja volt Kisfaludy Sándor költő, aki – bár több európai nyelven beszélt – irodalmi munkásságával az anyanyelv ápolását szolgálta.

Kisfaludy Sándor a nyelvújítási mozgalom egyik vezéregyénisége volt. Aktív szerepet vállalt a magyar nyelv jogállásáért harcolók soraiban. Egy olyan időszakban, amikor az állam nyelve a német, az egyházé a latin, Kisfaludy magyarul írta remekeit. Az emlékkiállítás a költő eredeti bútorain, használati tárgyain, eszközein kívül, megjelent műveiből mutat be egy kisebb válogatást. Ugyancsak itt kapott helyet felesége, Szegedy Róza, illetve testvére, az ugyancsak költő Kisfaludy Károly néhány személyes tárgyának bemutatása.

Darnay emlékkiállítás
Darnay Kálmán városunk máig köztiszteletben álló alakja, mivel tevékenysége Sümeget a dunántúli múzeumi élet korai központjává tette. Vaskereskedő lévén, autodidakta módon képezte magát. Az évek múlásával hírneve az ország jegyzett régészei közé emelte személyét. Írói tevékenységet is folytatott: tanulmányokat, színdarabokat, történelmi regényeket írt és a helyi újság szerkesztésében is részt vállalt. 

Életműve sajnos a Kisfaludy-anyag kivételével még halála előtt a keszthelyi Balaton Múzeumba került, majd a második világháborúban megsemmisült. Emlékkiállítása a család által adományozott személyes bútorokon és tárgyakon túl, betekintést ad Darnay Kálmán szerteágazó munkásságának megismerésére.

„Lilike”- Dr. Szondy Istvánné emlékszoba


A szoba a sümegi Szondy-házaspár egykori magángyűjteményének iparművészeti tárgyait mutatja be. A kiállításon látható iparművészeti tárgyak a herendi gyár termékei mellett, többek között olasz (Capo di Monte), cseh, osztrák, francia eredetű porcelánokból, értékes üvegtárgyakból, fémplasztikákból, használati eszközökből és dísztárgyakból, illetve a Habsburg-ház nagyjainak arcmásával díszített porcelánokból és egyéb emléktárgyakból állnak.

Kiegészítő jellegű kiállítások:Tóth Tivadar sarok

Sass Brunner gyűjtemény

Sass Brunner Erzsébet és lánya, Brunner Erzsébet Kőrösi Csoma Sándor és Baktay Ervin mellett a legismertebb India-utazók. A két világháború között érkeztek a brit korona gyémántjába, s egy életre otthonukká választották. A festőművésznő anya és lánya képeken örökítette meg az ország tájait, szent helyeit, az egyszerű embereket s mindennapi életüket, sőt, megfesthették India vezető politikusait is.

Sass Brunner Erzsébet főként tájképeket, csendéleteket és utcai képeket festett. Azokat a nagy embereket, akiket kivételesen lefestett, gondolatvilágukat szem előtt tartva próbálta festményein megragadni. Apró pontjai egyfajta vibrációt adnak a képeknek; a részletek hiánya és a felnagyított szemek az ember univerzális lényét hangsúlyozzák. Azokon a tájképeken, ahol embereket is ábrázol, ezt csak azért teszi, hogy hangsúlyozza: az ember a természet része. Tájképei a végtelenség nagyságát, az időtlen csendet és az ember kicsinységét fejezik ki.

Brunner Erzsébet anyjánál sokkal több portrét, életképet festett, Indiát kevésbé spirituálisan, sokkal inkább a maga naturális valóságában ábrázolta. Gyerekek, férfi és női portrék, a különböző népek sajátos jegyű arcai, fák, állatok szerepelnek képein. Míg anyjának India eszköz egy egyetemesebb világba lépéshez, addig neki a varázslatos Kelet.